2013. február 20., szerda

Miért éppen paleo?

Mindig nagy családot szerettem volna. Kamasz koromban Josephine Baker volt a példaképem, aki nem csak az első afroamerikai színésznő volt, hanem a második világháború után 14 különböző nemzetiségű, vallású gyereket fogadott örökbe, hogy megmutassa, ettől még lehetnek egy család és mennyire boldogan élhetnek együtt. Ahogy ő hívta magukat, a Szivárvány törzs.

Nekem eddig egy lányom van, aki már nagy, kamasz. Már évek óta próbálkoztunk az utánpótlással, de az orvosok azt mondták, hogy csak komoly hormonkezelés után lehetséges. Ez időben dolgoztam együtt Szendi Gáborral, a paleolit táplálkozás hazai meghonosítójával. Az első, ebben a témában megjelent könyvével dolgozva el sem tudtam képzelni, hogy ne próbáljam ki, hiszen tudtam, hogy mindenki engem fog elsőnek kérdezni róla. És egyszer csak úgy maradtam. Paleósan. Mert ez nem egy diéta, ez egy életforma. Mivel sokat olvastam a témában, találtam cikkeket arról, hogy az inzulinrezisztencia okozhat meddőséget. Szendi Gáborral beszélgettem, és ő azt mondta, hogy fél év paleolit táplálkozás után nagy a valószínűsége, hogy ez az egész, mindenféle kezelés nélkül elmúlik.

Aztán a gyerek projekt leállt, a srác sem volt ugyanaz, a paleós étrenden is lazítottam - lustaság miatt -, már nem is foglalkoztatott az egész annyira, amikor egyszer csak megjelent a két csík a teszten. Az első sokk után, - mert bevallom az volt - már örülök és elhatároztam, hogy folytatom amit elkezdtem. Bár nem tagadom, vannak kilengések, de legalább ez a blog is segít majd abban, hogy tartsam magam és meséljek nektek a tapasztalataimról.

Megígérem, hogy mindig őszinte leszek, nem beszélek folyton a csodáról, meg a hihetetlen varázslatról, főleg, ha én sem érzem. Nem leszek csöpögős, nem írok pocaklakóról és gyermekről. Viszont nem is leszek terhes, sem áldott állapotban lévő. Egyelőre még csak kíváncsian várom, mi lesz a kis alienből aki bennem növekszik. Mert egyelőre így hívom.

Biztosan lesz rengeteg kérdésem, ahogy nektek is, viszont lesz segítségem is Szendi Gábor és Mezei Elmira személyében. De igyekszem mindig az aktuálisan felmerülő kérdéseket a legjobban körbejárni.

Szóval egyelőre legyetek üdvözölve, nézzük meg, hogy alakul a holnap! Addig is ajánlom a The Josephine Baker story című filmet a figyelmetekbe!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése